Lajtha László

Lajtha-ősbemutató a Műpában 

Magyar Hírlap, 2008. április 21.

 

 

Bartók kiemelkedően tehetséges komponistának nevezte Lajtha Lászlót, akinek nemrég került elő egy eddig ismeretlen kézirata. Jandó Jenő Kossuth-díjas zongoraművész és Balogh József vállalkozott a zongorára írt négykezes mű bemutatására.

 

Április 14-én este a Művészetek Palotájában egy nemrég váratlanul előbukkant kézirat, Lajtha László zeneszerző műve köré épült a műsor. A Bartók által már fiatalon "kiemelkedően tehetséges és vállalkozó szellemű komponistaként" emlegetett szerzőről ma sem tudunk eleget – ezt bizonyította a koncert bő félházas látogatottsága is.

Bartók Béla 1905-ben írta meg első zenekari szvitjét. A tízes évek elején megkérte Lajtha Lászlót, hogy készítsen belőle négykezes átiratot zongorára. A Rózsavölgyi Kiadó vállalta is a megjelentetését, de valószínűleg szintén Bartók kérésére, inkább Lajtha egyik eredeti művét adta ki. A kézirat sorsát ettől a ponttól senki nem követte nyomon, az első világháború alatt nyoma veszett. Később, a hatvanas években a szabadpiacon rábukkant egy zeneszerető hölgy, megvette, hazavitte, és eltette. Nemrég az unokája megtalálta, és férjével, Borsi Zoltánnal úgy döntött, közreadja a kincset. Íme, a kézirat története dióhéjban.

Jandó Jenő Kossuth-díjas zongoraművész volt tanítványával, Balogh Józseffel vállalkozott a mű bemutatására. Mint elmondta, a nagyzenekari hangzás létrehozása egy zongorán mindig hatalmas kihívás, de fiatal kollégájával nem volt nehéz az összhangot megtalálni. Az első emeleti középerkély harmadik sorából bajos lett volna percről percre megállapítani, hogy melyikük játssza az éppen hallható motívumot, és ki kísér, de az első néhány perc után nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem is fontos: egy mű szólt egy hangszeren, és ezt az egységet szinte semmi nem zavarta.

Az eredeti Bartók-mű a szünet után a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar előadásában hangzott el Gál Tamás vezényletével. A zenekar vezető karmestere, Ertüngealp Alpaslan maga is Jandó Jenő tanítványaként végezte a Zeneakadémiát, de ezen az estén betegsége miatt nem vezethette a zenekart. Nem véletlen tehát a fellépők ilyen összeállítása, és bár szólista és zenekar nem együtt muzsikált, hanem egymás után, ráadásul "szinte" ugyanazt a művet, mégis érződött az egymásra hangoltság a koncert egész ideje alatt. A zenekari muzsikusok egy része például érdeklődéssel hallgatta a nyitány eljátszása után a Lajtha-átiratot, és ez a gesztus valószínűleg nemcsak a különleges ősbemutatónak szólt.

Lajtha László Bartók és Kodály kortársaként a magyar népzenekutatás kiemelkedő alakja, az egyik legjelentősebb zeneszerzőnk volt. A nemrég előkerült mű is bizonyítja, hogy Bartók Béla milyen sokra tartotta őt, de a koncerten bevezetőként hallott zenekari nyitány önmagában is bárkit meggyőzhetett Lajtha zeneszerzői kvalitásáról. Mi, magyarok nem bővelkedünk nagy zeneszerzőkben, mégis agyonhallgatjuk őt – a szó negatív értelmében. Bosszankodhatnánk, mondván, más nemzetek országos népünnepélyt rendeznének egy ilyen szenzáció köré, de ne tegyük. Örüljünk, hogy van még, aki figyel, és vigyáz az értékeinkre!

Tálas Veronika

Kapcsolat: lajtha@hagyomanyokhaza.hu Keresett szöveg: