Lajtha László:
II. szvit, Op. 38, 1943
Különös, hogy a II. szvit partitúrájának címlapján semmi sem árulkodik arról, hogy tulajdonképpen balett-szvittel van dolgunk. A négy tétel (Vivace, Prestissimo, Molto quieto, Vivace) ugyanis A négy isten ligete (Le bosquet des quatre Dieux) című egyfelvonásos tánckomédiából való. Az eredeti balett partitúrája valószínűleg elveszett, koreográfia sem készült hozzá, és így természetesen be sem mutatták. (A szerző három balettje közül csupán a Lysistrata ért meg néhány előadást 1937-ben, a budapesti Operaházban.) A zenei anyag zongorás (négykezes) munkapéldánya létezik, hangszerelt formában csupán a szvitbe átemelt tételek ismertek. A történet viszont – amelynek alapján a koreográfia elkészíthető lenne – igen részletesen ránk maradt. A szövegkönyvet Révay József (1881–1970) irodalomtörténész, műfordító írta, aki Lajthához hasonlóan erősen vonzódott az antik kultúrához. A történet Athén mellett, a Lykabettos hegy szent ligetében, mitológiai időben játszódik. A balett összesen kilenc jelenetből áll.
A cselekmény: A négy isten ligetében két földi lány, Chrysilla és Philotis csábítására Zeus és Hermes szobra megelevenedik. A másik két isten, Aphrodite és Ares szobra is megmozdul, ők is eltűnnek egy szerelmi búvóhelyen. A távollevő, szerelmes istenek helyébe hatalomvágyó földi emberek lépnek. Zeus jelvényeit Kleon (figurája valószínűleg utalás Hitlerre, illetve a kor fasiszta diktátoraira) veszi magára. Hephaistos, Aphrodite felszarvazott férje bosszúból csapdát készíttet, amelynek hálója fogságba ejti az ölelkező Aphroditét és Arest. Zeus helyreállítja az isteni rendet, kiszabadítja a szerelmeseket a csapdából, és saját trónját is visszafoglalja. Virágba borul a négy isten ligete, és önfeledt ünneplés veszi kezdetét.
A szatirikus tánckomédiából készült, négytételes II. szvitet még a szerző életében játszották Párizsban, Budapesten, Torinóban, Münchenben, Brüsszelben.
Solymosi Tari Emőke
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Marco Polo 8.223671
Orchestral Works Vol. 5
Symphony No. 4 “Spring” Op. 52, Suite No. 2, Op. 38, Symphony No. 3, Op. 45
(Pécs Symphony Orchestra, Nicolás Pasquet)