Lajtha László:
III. szimfónia, Op. 45, 1948
Lajtha László 1947-48-ban családjával együtt egy esztendőt Londonban töltött. George Hoellering osztrák filmrendező hívta meg, komponáljon zenét T. S. Eliot (Becket Tamás vértanúságának történetét feldolgozó) Gyilkosság a katedrálisban (Murder in the Cathedral) című verses drámájának filmváltozatához. E filmzenének egyik része a III. szimfónia. Ide tartozik még a szimfóniával azonos hangszerelésű Kísértések, 11 variáció zenekarra, egy egyszerű témára című kompozíció, valamint a II. hárfakvintett. Lajtha valószínűleg egész életében itt, Londonban tudott a legnyugodtabban komponálni, hiszen nem kellett különmunkákat vállalnia a megélhetésért. (Bár vonzó ajánlatokkal marasztalták a munka végezte után, mégsem maradt az angol fővárosban, hanem hazaszeretetétől vezérelve visszatért szülőföldjére. Az akkori politikai helyzetben tulajdonképpen nem volt meglepő, hogy Magyarországon egy hosszabb nyugati tartózkodásról hazatérő művészt gyanúsítgattak, útlevelét bevonták, állásaitól megfosztották, zaklatták. Az 1948-as év tehát egy nagyszerű alkotói periódus után élete talán legtragikusabb fordulatát hozta.)
A film 1951-ben, a Velencei Filmfesztiválon több díjat is nyert. Ennek ellenére nem férkőzött be sem a közönség, sem a kritikusok kegyeibe, vontatottnak, unalmasnak találták, és alig vetítették. Lajtha zenéjét azonban a legfanyalgóbb kritikusok is igen értékesnek tartották.
Lajtha – aki Hoelleringgel már nem először dolgozott, hiszen a 30-as években forgatott Hortobágy című film zenéjét is ő komponálta, és ezzel már akkor is a kritikusok őszinte elismerését vívta ki – mind a rendező, mind T. S. Eliot maximális bizalmát élvezte a munkában. Eliot mondta neki: „Az Ön zenéjével lesz csak igazi a film, nagyon segíteni fog, és emelni fogja szavaimat, gondolataimat.” A szerző 1948-ban Londonból Szabolcsi Bence zenetörténészhez írt levelében olvashatjuk: „Olyan feltételek között írom a filmzenét, amilyet muzsikus nemigen kapott. Először nemcsak megíratják, hanem fel is veszik a muzsikát, képek, szövegbeosztás már eleve a zenéhez alkalmazkodik. Én nem festek alá, nem magyarázok zenével, – jól megértette Hoellering, hogy ezt nem lehet, és erre semmi szükség nincsen. Nem köt egyéb, mint az idő.”
Lajtha számára rendkívül fontos volt, hogy olyan zenét írjon, amely nem illusztrálja a filmet, hanem megáll a saját lábán, előadható a film nélkül is. Ennek a szándéknak köszönhető, hogy a III. szimfónia a Gyilkosság a katedrálisban című film ismerete nélkül is megragadó alkotás.
A mű kéttételes (Lento, quasi rubato; Allegro molto e agitato). Meglehetősen szokatlan, hogy egyetlen klarinét fájdalmas dallamával indul az első tétel, majd fokozatosan lép be a többi hangszer. A szenvedélyes, izzó drámaiságú II. (egyben záró-) tétel jellegzetessége egy kis ambitusú, önmaga tengelye körül forgó energikus nyolcadmozgás.
A III. szimfóniát 1949 márciusában mutatták be Londonban, a Royal Philharmonic Orchestrát Sir Adrian Boult vezényelte. Magyarországon elsőként Ferencsik János dirigálta.
Solymosi Tari Emőke
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Marco Polo 8.223671
Orchestral Works Vol. 5
Symphony No. 4 “Spring” Op. 52, Suite No. 2, Op. 38, Symphony No. 3, Op. 45
(Pécs Symphony Orchestra, Nicolás Pasquet)