Lajtha László:
III. szvit, op. 56, 1952
A III. szvit kivételes Lajtha szvitjei között, hiszen a többivel ellentétben nem valamelyik balett zenéjéből állította össze. (Az I. szvit az Op. 19-es Lysistrata című tácjátékból a II. szvit az Op. 38-as Négy isten ligete című egyfelvonásos tánckomédiából való. Az Op. 39-es Capriccio című egyfelvonásos balettből három különböző összeállítású szvit is készült.) A mű a dedikáció szerint a Filharmonikusok 100.születésnapjára készült, ám a centenáriumi koncerten mégsem hangzott el. Lajtha egy 1953-ban feleségéhez írt leveléből tudható, hogy a kompozíciót a magyar zenei élet hivatalos vezetői szívesen beiktatták volna a II. Magyar Zenei Hét programjába. "Én nem adom; a Philharmóniai társaság sem." Ferencsik János egy olyan koncerten szerette volna vezényelni, amelyen a III. szvit Bartók Divertimentója és Kodály Páva-variációi között szólalt volna meg. Volt olyan propozíció, mely szerint "a műsor ünnepi hangverseny legyen, amellyel megnyitják a Philharmónia 100 esztendős jubiláris szezonját. Így igen, A férgek közé nem megyek." E néhány megjegyzésből is sejthető, hogy a szerzőt mennyi megaláztatás, keserűség érhette ezzel a művével kapcsolatban is.
Lajtha özvegyének nyilvántartásában így szerepel: "gay and melodious, something for the general public". A valóban könnyed hangvételű, divertimento jellegű mű 5 tételes:
I. Très vif
II. Andante
III. Presto
IV. Allegretto
V. Gai
Az özvegy feljegyzései szerint a darabot először a Lyoni Zenekar játszotta Maurice-Paul Guillot vezényletével, 1955-ben, Párizsban. Ugyanezen feljegyzés szerint Magyarországon először Ferencsik János vezényelte a Filharmonikusok élén, 1958-ban.
Solymosi Tari Emőke
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Marco Polo 8.223667
Orchestral Works Vol. 1
Suite No. 3, Op. 56, Hortobágy Op.21, Symphony No. 7, “Revolution Symphony” Op. 63 (Pécs Symphony Orchestra, Nicolás Pasquet)