Lajtha László:
IV. vonósnégyes, Op. 12, 1930
Nem túl gyakori Lajtha pályáján, főleg a harmincas évek közepét – párizsi sikereit – megelőző időszakból, hogy igazi világnagyság mutassa be valamelyik kompozícióját. A IV. vonósnégyes (op. 12) ajánlása a magyar zenei életben és Bartók vonósnégyeseinek bemutatásában oly nagy szerepet játszó Waldbauer-Kerpely kvartettnek (Magyar Vonósnégyes) szól, ők is mutatták a darabot, igaz, többször aztán nem tűzték műsorukra. Az igen igényes, öttételes kompozíció hallatán többször is a transzcendencia eszmeköre jut a hallgató eszébe, a sokszor villódzóan élénk, máskor lágyan finom szordinált hangzások szinte ütemenként szolgálnak valami meglepetéssel. Minden tétele külön világ: a ki-beforduló hármashangzattal kezdődő II. Poco andante, a viharosan gyors hangismétlések és váltakozó metrumok eszközeire alapozó Il piu presto possibile jelzésű harmadik, a földöntúli dalolásra emlékeztető Lento negyedik, a Vivo e grazioso fugatóval indító finale…
Gyenge Enikő
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Hungaroton HCD 32542
String Quartets (Complete) Vol. 1
(Auer String Quartet)