Lajtha László:
V. vonósnégyes, Op. 20, 1934
Az 1934-es V. vonósnégyes (op. 20) eredetileg az Öt etűd vonósnégyesre [Cinq études pour quatuor à cordes] címet viselte. Ajánlása a Roth-kvartettnek szólt, mégsem ők mutatták be, a Hurwitz-kvartett előadásában hangzott el először sok évvel később, 1948-ban, Londonban. A Leduc-féle első kiadás előszava szerint a szerző Chopin és Liszt zongoraetűdjeinek jelentése szerint értelmezi a műfajt. „Ezek az etűdök a modern kvartettjáték és -stílus egynémely újdonságát alkalmazzák, részben tisztán technikai elemeket, de a hangszín és az együttes játék számos különlegességét is.” Az öt tételcím jól behatárolja az etűdök zenei és hangszerpedagógiai céljait: I. ritmus és telt hangzás [rhytme et plénitude sonore], II. „piano” játékmód és a vonókezelés finomsága – mint egy lassú keringő [jeu „piano” et délicatesse de touche – comme une valse très lente], III. könnyed virtuozitás [vélocité légère], IV. Polifónia [polyphonie], V. Pizzicato – Alla marcia.
Gyenge Enikő
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Hungaroton HCD 32543
String Quartets (Complete) Vol. 2
(Auer String Quartet)