Lajtha László:
VI. vonósnégyes, Op. 36, 1942
Bár alcímük azonos („etűdök vonósnégyesre”), az V. és VI. kvartett között nyolc év telt el, az alkotóműhelyben pedig 13 jelentős opus – kamarazene, zenekari mű, kórus – választja el a két kompozíciót. Az 1942-ben keletkezett VI. vonósnégyes (op. 36) korabeli előadásáról nem tudunk, nyomtatott kiadása nincs, még sincs okunk kételkedni, hogy a szűkszavúan megfogalmazott gondolatok, amelyekkel Lajtha az V. kvartett „etűdjeit” a Leduc-kotta előszavában jellemezte, a VI.-ra is érvényesek lehetnek. E szerint a szerző Chopin és Liszt zongoraetűdjeinek jelentése szerint értelmezi a műfajt, méghozzá úgy, hogy az etűdök „a modern kvartettjáték és -stílus egynémely újdonságát alkalmazzák, részben tisztán technikai elemeket, de a hangszín és az együttes játék számos különlegességét is.” A két saroktételben (I. Molto allegro, IV. Prestissimo) Lajtha kedvenc karakterét, a „suhanó scherzo” különböző megfogalmazásait hallhatjuk: finom rajzolatú tremolo-kísérethez járulnak cizelláltan terjedelmes, beszédes témák. A Lento lassútétel beethoveni mélységeket bejáró bensőséges kvartettzene, míg a Gracieux et gai jelölésű harmadik tétel kecses ritmusaival, sajátos humorával a mester neoklasszikus zenéinek egyike.
Gyenge Enikő
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Hungaroton HCD 32544
String Quartets (Complete) Vol. 3
(Auer String Quartet)