Lajtha László:
Két darab szóló fuvolára Op. 69, 1958
Lajtha belső igénye szerint igen ritkán írt szóló hangszerre (e téren kivételes szerepet játszanak első zongoraművei), a jelen darabokat is kiadójának megrendelésére, a párizsi Conservatoire pedagógiai igényére komponálta 1958-ban. (A mű a posthumus kiadás során az Op. 69-es jelzést kapta.) A két darab Lajtha zeneszerzői stílusának két jellegzetes arculatát hordozza: az első barokk jellegű prelúdiumszerű dallamból építkezik, a második magyar témát dolgoz fel. Művéről a szerző egyik, fiainak szóló levelében a következőket írta: "Etűdöknek kell lenniök a szó pedagógiai értelmében, de zeneileg mindegyiket olyan önálló műnek kell írnom (zongora-kíséret nem lévén alattuk), mint amilyen pl. a Bach hegedű-, gamba- vagy fuvolaszonáták egy-egy tétele." A neoklasszicista szellemű első darab (ollószerűen táguló tématípusával) azonban mégsem igazi barokk légkört sugároz, Mélancolique címe is jelzi, hogy a történeti példa átértelmeződik a 20. századi szerző kezén, és a virtuóz kadenciaszerű középrész már teljesen független a darab keretet adó főrészéről. A második mű témája Lajtha magyaros stílusának reprezentánsa, (szembetűnő a magyar népies táncdallam), formálása szimmetrikus, periódusszerű. De a szerző szándékosan átformálja, légies környezetbe emeli a Vif et gracieux címet viselő virtuóz rondót.
Berlász Melinda
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Hungaroton HCD 31647
Chamber Music with Flute Vol.1
(István Matuz flute, Jenő Jandó piano, Júlia Szilvásy harp, Katalin Vas violoncello)