Lajtha László: Marionnettes, Op. 26
(Suite de quatre pièces pour flȗte, violon, alto, violoncelle et harpe –
Négy darabból álló szvit fuvolára, hegedűre, brácsára, csellóra és hárfára)
A két hárfás kvintett közül a korábbi kompozíció 1937-ben keletkezett. Ősbemutatójára Párizsban került sor 1938. május 9-én, a Triton Társaság estjén. (Az 1932-ben Pierre-Octave Ferroud által megalapította társaság, melynek Lajtha is tagja volt, a kortárs zene terjesztését tűzte ki céljául.) Lajtha magyarországi játszottságára jellemző, hogy a hazai bemutatóra csak 45 évvel később, 1983-ban került sor. A mű első magyar előadói: Matuz István (fuvola), Dávid András (hegedű), Papp Sándor (brácsa), Vass Katalin (gordonka) és Banda Judit (hárfa) voltak.
Gyors – lassú – menüett – gyors tételfelépítése klasszikus kamaramuzsikát sejtet, holott – az alcím szerint – valójában négy darabból álló szvittel van dolgunk. Lajtha számára a szvit kedves műfaj volt; balettjeiből (a Lysistratából, a Négy isten ligetéből és a Capriccióból) összesen öt szvitet készített, továbbá van még egy zenekari szvitje, a III., amelynek anyaga nem valamely balett anyagából származik. Divertissement című kamarazenekari darabja ugyancsak szvit, és X. vonósnégyesének is az Erdélyi szvit alcímet adta. A Marionettes muzsikáját hallgatva az a különös érzésünk támad, mintha ez a darab is valamilyen színpadi zene részeiből keletkezett volna. A cím elárulja, miféle előadás lebeghetett a szerző szeme előtt: marionett-bábok játéka. Tekintve, hogy Capriccio című balettjének alcíme is Bábszínház, továbbá hogy – mint a szerző életrajzírója, Breuer János felhívja rá a figyelmet – a bábozók első magyar kőszínházának zenei vezetője tanártársa volt Lajthának, a komponistát igencsak érdekelhette e műfaj.
A Marionnettes első darabja, a Marche des trois pantins (A három bábu indulója) igazi karakterdarab, a bábok mozgásának megfelelően kissé szögletes, szellemes muzsika. E kissé groteszk zenét jól ellenpontozza a La nuit dans la foret (Az éjszaka az erdőben) című lírai második tétel (andantino quieto), mely varázslatos impresszionista muzsika, tele apró rebbenetekkel, finom neszekkel. Az érzéki hangzásban a fuvola és a hárfa játssza a vezető szerepet, melyhez a három vonóshangszer ad sejtelmes hátteret. Csupa lágyság, csupa piano és pianissimo a kecses Menuet royal (Királyi menüett) is, mely a klasszikus triós formát őrzi. Nagyon gyors és izgatott (presto agitato) a Chamailleries (Perlekedések) című finálé. Egyik meghatározó „fűszere”, hogy ütemmutatója szinte taktusonként változik (főként 3/4 és 4/4 váltakozik, néha 2/4, 3/4, 4/4). E commedia dell'artéba illő veszekedős jelenetben többször is helyet kap egy-egy rövidebb fugato.
A mű nyomtatásban az Editio Musica Budapest kiadásában jelent meg 1985-ben.
Solymosi Tari Emőke
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Hungaroton HCD 31776
László Lajtha Marionnettes Op. 26, Trois Nocturnes Op. 34, 2ème Quintette Op. 46
Ildikó Iván (soprano), István Matuz (flute), Tamás Rónaszéki (violin), Péter Sárosi (violin), Emil Ludmány (viola), Katalin Vas (cello), Júlia Szilvásy (harp), conducted by Gergely Matuz