Lajtha László: II. hárfáskvintett, Op. 46
A II. hárfáskvintett 1948-as londoni ősbemutatója a Wigmore Együttes nevéhez fűződik. Az évszám és a város sokat elárul. 1947-48-ban Lajtha László családjával Londonban élt, hogy ott zenét komponáljon T. S. Eliot Murder in the Cathedral (Gyilkosság a katedrálisban) című verses drámájának filmváltozatához. A rendező Georg Hoellering volt, akivel Lajtha nem először (és nem is utoljára) dolgozott együtt. Hoellering ugyanis a 30-as években filmet forgatott a magyar pusztáról, a Hortobágyról. Ehhez muzsikát Bartóktól szeretett volna, aki maga helyett az általa igen nagyra becsült fiatal Lajthát ajánlotta. Hoellering hamar megtalálta a közös nevezőt a tehetséges komponistával, így a Gyilkosság a katedrálisban című film muzsikáját is tőle rendelte meg. A film több díjat is nyert a Velencei Filmfesztiválon, köztük a nagydíjat. (A harmadik közös munka a Shapes and formes, azaz az Alakok és formák című kisfilm volt, amely a primitív és a modern képzőművészet kapcsolatát mutatja be.) A hányatott sorsú zeneszerző soha olyan kiegyensúlyozott körülmények között nem alkothatott, mint a londoni időszakban. Bár minden áron kint akarták tartani, szerződése lejártával hazatért Budapestre, ahol közben bekövetkezett a „fordulat”. Lajthát külföldi kapcsolatai gyanússá tették (ráadásul mindkét fia emigrált, ami főbenjáró bűnnek számított), nemkívánatos elemmé vált, és gyakorlatilag 14 év belső száműzetésre ítélték...
Lajtha többször is kifejtette a filmzenéről vallott esztétikai nézeteit, melyek egyik legfontosabb eleme, hogy nem aláfestő, illusztráló zenei anyagot akart komponálni, hanem olyat, amely önálló műként is megáll a saját lábán. („Hadd felejtsük el az úgynevezett drámai háttérzenét. A muzsika maradjon az, ami, és sokkal megindítóbb lesz, mint ama »illusztratív« hangfestmények” – mondta többek között.) Londonban három művön dolgozott, melyekből a Becket Tamás vértanúságáról szóló film zenéjét összeállította: a III. szimfónián, a Variációk zenekarra című darabon, és a II. hárfáskvintetten.
Vidám, üde, lendületes a nyitó tétel (Allegro commodo), melyet a Marionnettes éjszaka-zenéjével rokon, de annál sokkal kifinomultabb Lento második tétel követ. A vonóstermolók, majd a hárfa hozzájuk csatlakozó futamainak anyagtalan vibrálása felett a fuvola, a cselló, a brácsa melódiája, majd később – mintha csak szabad, díszítésekkel teli improvizáció lenne – a hegedű hosszabb szólója tartja fogva a hallgató figyelmét. A fuvola versenyre kel e csodálatos hegedűszólammal, majd a három vonós hangszer együtt dalol a hárfa és a fuvola fel-felragyogó csillagfényében. A megejtően szép, bensőséges tételt a vonóstremolókkal kísért fuvolaszóló keretezi. A harmadik tétel (Molto allegro) az Estampie feliratot viseli. Az estampie (estampida) a XIII-XIV. század világi zenéjének fontos instrumentális műfaja, mely a vokális sequentiából ered, és ismétlésen alapszik (mindegyik részt kétszer játsszák el). A 3/4-ben mozgó kecses, táncos tétel ezt a formát követi szabadon: soroló jellegű, az egyes anyagok variált ismétlésével. Gyönyörködtető változatossága részben a tematikus invenciónak, részben a számtalan hangszerelésbeli leleménynek köszönhető. A negyedik tétel elején (Allegro) ismét vonóstremolók adják a kíséretet. A tematikus anyagot hordozó brácsa kissé szárazon, pizzicato játszik. Ez a hangzás is a régmúltba, talán a középkorba, de méginkább a mondabeli időkbe röpít vissza minket – talán éppen ezért ennyire izgalmas... A mélyhegedű után megszólaló hárfa ugyanazt a dallamot pengeti. A fuvola következik, melynek szólamában éneklővé változik a már kétszer hallott téma. Kis közjáték után a három vonóshangszeren már szinte himnikusan szárnyal e dallam. A lírai majd táncos karakterű középrész után következik a visszatérés: a témát variált formában halljuk a hárfán, a fuvolán, majd a három vonóshangszeren.
A II. hárfás kvintett kiadatlan, kézirata a Lajtha-hagyatékban található.
Solymosi Tari Emőke
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Hungaroton HCD 31776
László Lajtha Marionnettes Op. 26, Trois Nocturnes Op. 34, 2ème Quintette Op. 46
Ildikó Iván (soprano), István Matuz (flute), Tamás Rónaszéki (violin), Péter Sárosi (violin), Emil Ludmány (viola), Katalin Vas (cello), Júlia Szilvásy (harp), conducted by Gergely Matuz