Kritikák Lajtha-művek előadásáról
Lajtha László Magnificat (Op. 60) című művének előadásáról
Népszabadság, 1994. június 20.
Lajtha Csepelen
Nem éppen zenekultúrájáról híresült el a XXI. kerület, ahol mindazonáltal varázslat történt a napokban. A Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége idején, 65 éve alapított elemi negyedszázados zenei tagozata Lajtha László nevét frissen felvéve, Lajtha Magnificatját énekelte a Munkásotthonban (mely művelődési intézmény elnevezését mindmáig tartja!).
A zeneszerző Angyali üdvözletének írásakor, 1954-ben, bizonnyal profi női karra gondolt, nem pedig iskolás gyermekekre. A Magnificat roppant nehéz, miként Lajtha valamennyi alkotása; egyaránt próbára tesz kórust és karnagyot. Hanem a Kodály-iskolás kislányok-kisfiúcskák a nagyszabású, jó húszperces műalkotás előadói problematikájából mit sem észleltek. Lajtha zenei dikciója számukra anyanyelv, az önkifejezés természetes eszköze. Mintha a firenzei Della Robbia dinasztia mosolygós muzsikáló angyalai látogattak volna el Csepelre, oly természetes zeneiséggel formálták élővé a diákdalosok a Magnificat gyengéd dallamait.
Lajtha zenéje nem adta magát könnyen; egyévnyi kemény próbamunka előzte meg a hangversenyt. Hol, s kitől tanult stílust Hollós Ágnes, a produkció betanítója s karnagya, nem tudhatom. Mindenesetre, maximális érzékenységgel és imponáló biztonsággal irányította együttesét. Felkeltette a lüktető, eleven ritmusok örömét, a dallamrajz végtelenül plasztikusan érvényesült, s semmi csorba nem esett a bonyolult hangzások szépségén. Orgonán Pfeifer Gyula működött közre. Ha megéli, öröme tellett volna e ragyogó előadásban Lajtha Lászlónak is.
Breuer János