Kritikák Lajtha-művek előadásáról
Lajtha László VI. (Op. 61) és IX. (Op. 67) szimfóniájának előadásáról
Népszabadság, 1996. július 13. (részlet a kritikából)
Lajtha Pécsett
Tudtam – nem kellett hozzá különleges jóstehetség –, hogy Lajtha László zeneszerzői életművével a kutya sem törődik 1992-ben fényesen megünnepelt születési centenáriuma után. Görögtűz? Nevezhetnők magyar tűznek is a jubileumról jubileumra kigyúló s menten elhamvadó lángot. Mennyit papoltunk pedig négy éve jóvátételről, s arról, mennyire adósa zenei életünk Lajthának. Szó, szó, szó (Hamlet), tett mögötte alig.
Szerencsére legalább egy együttesünk, a Pécsi Filharmonikusok Zenekara komolyan vette a fogadkozást. Hét CD-n bocsátja ki a szimfóniatermést, városa VI. fesztiváljának nyitóhangversenyén pedig felújította Lajtha hattyúdalát, az 1963-ban befejezett IX. szimfóniát. Lenyűgöző színvonalú előadást hozott létre Nicolas Pasquet, az együttes vezető karmestere. A technikailag roppant nehéz alkotás nemcsak hibátlanul hangzott el, karaktereiben-kifejezésében is szuggesztív produkció született.
Drámai töltésük volt a gyors tételeknek, bennük meggyőzően váltakoztak feszes ritmusok szabadon beszélő oldott dallamokkal. Kiváltképp megkapóan sikerült a kamarazenei igénnyel megírt lassú rész különös, lebegő álomvilágának, egy magányos zeneszerző panasszal teli önvallomásának újrafogalmazása. A zenekari játék magasiskoláját mutatták be a pécsiek, odaadással, teljes koncentrációval szolgálták a darab sikerét.
[...]
Breuer János