Lajtha László: Szonatina hegedűre és zongorára, op. 13
I. Adagio-Allegro
II. Largo molto
III. Molto vivo
„A mű elsőrangú előadók kezében, haladó szellemű közönség előtt biztos sikerre számíthat” – írta bizakodóan a Szonatináról Lajtha egykori tanártársa: Kerntler Jenő. Az 1930-ban keletkezett háromtételes hegedű-zongora szonatina – barokkos elemei révén – szoros rokonságot mutat a Trio concertant-nal. Első tétele lassú imitációs szakasszal indul, amelynek témája egy rövid időre – immár nem imitációsan, hanem egy orgonapont felett – visszatér a kontrapunktikus, gyors főrész után. A finom ékesítésekkel teli, éneklő lassútétel nemcsak szerkesztésmódjában, hanem emelkedett érzelmességében is emlékeztet Bach muzsikájára. A virtuóz, életerőtől duzzadó finálét a kezdőtéma uralja. A művet még keletkezése évében, 1930-ban mutatta be Országh Tivadar és Herz Ottó Budapesten. Kottája a párizsi Leduc kiadónál jelent meg két évvel később.
Solymosi Tari Emőke
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Hungaroton HCD31815 (1999)
Liszt &Lajtha Piano Trios
Lajtha Sonatine, Op. 13
Takács Piano Trio