Kritikák Lajtha-művekről
Lajtha László ZONGORANÉGYES (Op. 6) című művéről
Zenei Szemle, XI. évf. 1926–27, 140.
Lajtha László zongoraquartettje
(Bemutatta a Kerntler–Szántó–Scholz-trió Gellért Ferenc közreműködésével.)
Lajtha László lírája rendkívül expanzív, egészen a szuverenitásig: alig sikerült egy hangulatát témává sűríteni, máris szétrobban az, előre nem látható következmények felé sodorva a komponistát. Ez az expanzivitás természetesen minden egyéni őszinteség mellett szükségszerűen a zenei forma rovására megy. Lajtha új zongoranégyesének is az értékbeli grafikonja az önfegyelmezéssel párhuzamosan halad. Legjobban sikerült az első tétel s kamarastílusban is ez a legnemesebb. A visszatérés hangszerelése rendkívül poétikus. A harmonizáció általában visszafelé hajló tendenciát mutat; a modulációk basszusa a Liszt–Wagner-féle modulációknál nem megy tovább, csupán az akkordfelépítmény változatosabb és újszerűbb. Ellenpontja hangzásegységre törekszik inkább, mint szólamkülönválásra, de ez szép összefogásra nyújt alkalmat. Motívumtechnikája elsőrangúan fejlett. A quartett lelki anyaga azonban jóval gazdagabb a zenei anyagnál.
Szelényi I.