Kritikák Lajtha-művekről
Lajtha László VIII. VONÓSNÉGYESéről (Op. 53)
Magyar Nemzet, 1952. V. 8. (részletek a kritikából)
Lajtha: VIII. vonósnégyes
Példamutatóan megtervezett, magas művészi színvonalú hangverseny keretében mutatta be néhány nappal ezelőtt a Tátrai-vonósnégyes Lajtha László Kossuth-díjas zenetudós és zeneszerző legújabb művét, a VIII. vonósnégyest. Az elmúlt esztendőben megismert VII. vonósnégyes és szimfónia után nagy érdeklődéssel tekintettünk Lajtha új kompozíciója elé.
[…]
Alapos szakmai analízisre volna szükség ahhoz, hogy kellőképpen érzékeltethessük ennek a vonósnégyesnek mesterségbeli, formálási és sok más egyéb nagy eredményét (a hangszerelés levegősségét, érzékeny, áttetsző tisztaságát pl, vagy azt, hogy milyen szilárddá vált Lajtha építkezésmódja, mennyire eltűntek a jól ismert Lajtha-féle érthetetlen, túldifferenciált, félszavas dallamfoszlányok, milyen ökonomikusan oszlanak már itt el a disszonancia-torlasztások – súrlódások – érdességek stb.). Ehelyett meg kell mondanunk azt: Lajtha a VIII. vonósnégyesben saját ellentétei feloldásának útján olyan eredményt ért el, amely önnön keretei között a minőségileg új jelenlétének bizonysága. Az új itt már nem esetlegesség, nem különböző sokszínű, szikrázó, de szerkezetében kötetlen anyagáradás mélyéről biztatóan fel-felcsillanó, helyét kereső részlet, hanem szilárd és nemes eszmei és emberi középpont: olyan művészet ez, amely őszinte és meleg emberi hangon szépen, egyszerűen és példamutató művészi-szakmai igényességgel mindannyiunkhoz szól.
Nagy örömmel köszöntjük ezt a művet: zeneművészetünk új, jelentős állomását.
Asztalos Sándor