Kritikák Lajtha-művekről
Lajtha László MAGNIFICAT (Op. 60) és HÁROM MÁRIA-HIMNUSZ (Op. 65) című műveiről
Magyar Hírlap, 1976. XI. 9.
Zenei levél
Elfelejtett zeneszerzők
Kegyetlen törvénye a zenei életnek – legalábbis a mienknek –, hogy egy elhunyt zeneszerző művei a halála utáni években, évtizedekben alig kerülnek előadásra. Úgy látszik, amikor a komponista személyes jelenléte megszűnik, kiiktatják a „protokoll-listából” és a darabok visszasüllyednek a könyvtárak polcaira… Döbbenetes módon vehettük ezt észre például Weiner Leó halála után, de – jóval kisebb mértékben – megfigyelhettük még Kodály esetében is.
KÉT HANGVERSENYEN ötlöttek fel ezek a gondolatok. Az első kifejezetten „emlékhangverseny” volt, Kókai Rezső és Viski János műveiből. […]
LAJTHA LÁSZLÓ esete más megítélés alá esik. Tanulmányt érdemelne: miért maradt mindig a háttérben saját hazájában ez a világhírű nagy mester. Az ő művei nemcsak halála után, hanem már életében is ritkán kerültek előadásra. Nem itt van a helye, hogy ezt a kérdést boncolgassuk. De annyi biztos, hogy minden Lajtha-előadás rávilágít: milyen vesztesége hangversenyéletünknek műveinek ritka megszólalása. Két liturgikus alkotását hallottuk a héten, Magnificatját és Három Mária-himnuszát. De vajon tényleg liturgikusak-e ezek a művek? A hallatlanul egyszerű és tiszta muzsika hallatán óhatatlanul felmerült a gondolat: ahogy egy Giotto- vagy Botticelli-Madonna is sokkal inkább egy szép fiatal lány portréja, semmint szentkép, úgy Lajtha darabjai is ilyen fiatal lány portrék – zenében. Főleg a Magnificat légies tisztasága, minden konkrét ábrázoló eszköztől való mentessége sugallja ezt a hasonlatot. Vagy, hogy zeneileg fejezzük ki magunkat: olyan ez a két mű, mintha a XX. század eszközeivel élesztené valaki újjá a reneszánsz muzsikáját.
Lajtha művei Kárpáti József orgonaestjén hangzottak el: Szabó Miklós Győri Leánykara mutatta be a darabokat, Hoffmann László kiváló orgonakíséretével – tökéletesen. Kárpáti Franck és Liszt orgonaműveit játszotta megbízható, jó technikával, stílusosan és hatásosan.
Várnai Péter