Lajtha László:
I. trió hárfára, fuvolára és gordonkára, Op. 22, 1935
| I. | Allegro |
| II. | Molto allegro |
| III. | Qasi lento |
| IV. | Allegro vivo |
Az I. Trio pour harpe, flûte et violoncelle Op. 22 (1935) az első hárfás kamarazene Lajtha műhelyében. A három hangszer kezelésében már kialakulóban vannak a szerepek: a fúvós és vonós hangszer elsődlegesen melodikus profilja és a hárfa kísérő funkciója. A francia kortárs zene ösztönözésére készülő új művét Lajtha elsődlegesen a francia koncertéletnek szánta: bemutatója Párizsban volt 1936. május 10-én, és a következő évben Budapesten is előadták. A trió négytételes szerkezetű, a tételek a klasszikus hagyománytól eltérő sorrendben – lassú, gyors, lassú, gyors – követik egymást. A nyitó Andante, egy quasi 6/8-os siciliano tétel keretében bontakozik ki: az érzelmes dallam a fuvola–cselló oktávmeneteiben és a hárfa háttérben maradó ostinato kíséretében. Visszafogott, bensőséges pp hangvételét szinte végig megőrzi, csupán néhány pillanatra lépi át e meghitt hangulatot a fuvola csúcspontra felemelkedő tónusa. A Molto allegro második tétel hirtelen, szinte rapszodikus hangulatváltásaival kelt hatást, tematikus építkezésében a fuvola és a cselló párbeszéde érvényesül. A kompozíció második lassú tétele (Quasi lento) a mű alkotói csúcspontja: a hangkészlet választékossága, a formálás koncentráltsága és a melodikus párbeszéd harmonikus egységet alkot. Ebben az összefüggésben válik következetessé és szervessé a hárfa ostinato kísérete. Az Allegro vivo finálé töretlen lendülettel és vitalitással zárja a kompozíciót.
Berlász Melinda
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Hungaroton HCD 31647
Chamber Music with Flute Vol.1
(István Matuz flute, Jenő Jandó piano, Júlia Szilvásy harp, Katalin Vas violoncello)