Lajtha László

Lajtha László:
I. trió hárfára, fuvolára és gordonkára, op. 22 (1935)

 

I. Allegro
II. Molto allegro
III. Qasi lento
IV. Allegro vivo

 

Az I. Trio pour harpe, flûte et violoncelle Op. 22 (1935) az első hárfás kamarazene Lajtha műhelyében. A három hangszer kezelésében már kialakulóban vannak a szerepek: a fúvós és vonós hangszer elsődlegesen melodikus profilja és a hárfa kísérő funkciója. A francia kortárs zene ösztönözésére készülő új művét Lajtha elsődlegesen a francia koncertéletnek szánta: bemutatója Párizsban volt 1936. május 10-én, és a következő évben Budapesten is előadták. A trió négytételes szerkezetű, a tételek a klasszikus hagyománytól eltérő sorrendben – lassú, gyors, lassú, gyors – követik egymást. A nyitó Andante, egy quasi 6/8-os siciliano tétel keretében bontakozik ki: az érzelmes dallam a fuvola–cselló oktávmeneteiben és a hárfa háttérben maradó ostinato kíséretében. Visszafogott, bensőséges pp hangvételét szinte végig megőrzi, csupán néhány pillanatra lépi át e meghitt hangulatot a fuvola csúcspontra felemelkedő tónusa. A Molto allegro második tétel hirtelen, szinte rapszodikus hangulatváltásaival kelt hatást, tematikus építkezésében a fuvola és a cselló párbeszéde érvényesül. A kompozíció második lassú tétele (Quasi lento) a mű alkotói csúcspontja: a hangkészlet választékossága, a formálás koncentráltsága és a melodikus párbeszéd harmonikus egységet alkot. Ebben az összefüggésben válik következetessé és szervessé a hárfa ostinato kísérete. Az Allegro vivo finálé töretlen lendülettel és vitalitással zárja a kompozíciót.

 

Berlász Melinda

 

A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:

 

Hungaroton HCD 31647

Chamber Music with Flute Vol.1

(István Matuz flute, Jenő Jandó piano, Júlia Szilvásy harp, Katalin Vas violoncello)

Kapcsolat: lajtha@hagyomanyokhaza.hu Keresett szöveg: