Lajtha László

Lajtha László:
Dialogue vespéral – Les montagnards
(Esti párbeszéd – A hegylakók), op. 16 (1932)

 

Lajtha László (1892–1963) négy vegyeskari opusa 1930 és 1940 között keletkezett: két kórus a kortárs és jóbarát Áprily Lajos, másik kettő a 15. századi francia, Charles d’Orléans herceg költeményeinek ihletésére keletkezett. Hogy miért éppen a 30-as években, amikor a szerző már nem állt élő kapcsolatban kórusokkal – a 20-as években ugyanis karnagyként közreműködött a Hammerschlag-féle Motet- és Madrigáltársulat munkájában? Ebben valószínűleg közrejátszott a művek előadhatóságának lehetősége a zeneszerző Lajthát számon tartó párizsi Triton Társaság hangversenyeinek keretében. Valóban, az op. 16-os két Áprily-kórust (Áprily francia fordításában) és az op. 23-as két d’Orléans-kórust Párizsban mutatták be, a Triton rendezvényein. E két opus korabeli magyarországi bemutatóiról nem tudunk, bár a korszak felfejlődő kórusmozgalmai kedveztek volna a Lajtha-kórusok bemutatásának is. Lajtha azonban (most is) külön utakon járt, nem volt kapcsolata az új kórusművek kiadásának és terjesztésének centrumával, a Magyar Kórus kiadóval. Kórusmuzsikája egyéni hangvételű, és egészen más tőről fakad, mint magyar kortársaié – sem a Palestrina-stílus, amelynek szólamszövése az amatőr kórusmozgalom darabjainak gyökerét adta, sem az osztrák-német eredetű (leginkább a férfikari „Liedertafel”-stílusként ismert) kórusnyelv nem foglalkoztatta. Annál inkább a Bach-féle hangszeres kontrapunktika, illetve a németalföldi mesterek kórusművészete, amelyeket a francia impresszionizmus foltszerű vagy mixtúrás harmóniáival, vagy éppen a posztimpresszionista, neoklasszikus hangvétel érdesebb, de áttetsző felrakású hangzásaival ötvözött.

 

Az op. 16-os két műben a teljes Áprily-verseket („I. Esti párbeszéd”, II. „A hegylakók”) feldolgozza a zeneszerző. Szövegkezelése nem annyira „hangfestő [képszerű]”, mint inkább „az érzelmek ábrázolása” – hogy Beethoven híres programzene-meghatározására utaljunk. A versek visszafogott drámaisággal ábrázolják a halál közelségének gondolatát, Lajtha újszerűen alkalmazott hagyományos harmóniai eszközökkel, valamint a szöveg nélküli énekszólamokkal (melizmák, zümmögés) kelt különleges hatásokat.

 

Gyenge Enikő

 

A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:

 

Hungaroton HCD 32335

RESPIGHI Lauda per la Natività del Signore, LAJTHA Par où est passé le chant? op. 32, Dialogue vespéral, Les montagnards op. 16, Deux choeurs op. 23

Debrecen Kodály Chorus, conducted by Péter Erdei, István Ella

Kapcsolat: lajtha@hagyomanyokhaza.hu Keresett szöveg: