Lajtha László:
I. szimfonietta, Op. 43, 1946
A Sinfoniettát (Op. 43) 1946-ban komponálta [Lajtha]. Mindhárom tételében a magyar népdal hangvétele uralkodik, párhuzamosan a „francia impresszionista hangszeres kultúrával”.
A Molto allegro első tétel motorikusan lüktető, humoros, játékos, táncos muzsika. Tematikus anyaga felváltva jelenik meg az egyes szólamokban. A megkapóan daloló lassú tétel (Pas trop lent) szabadformájú, magyar népi dallamok feldolgozásából, pontosabban fel-felvillantásaiból áll, jellegzetes természetidéző hatással. A Vivo e grazioso zárótétel gyors, táncos témája a fúga barokk műformájára emlékeztetően, ellenpontozva szólal meg. E derűt sugárzó, „nyüzsgő” zenei anyag ellentétei a nyugalmasabb közjátékok. Érdekes a lezárás: gyorsulás és „torlódás” után elhalkulva fejeződik be a népszerűségre joggal igényt tartó mű.
Juhász Előd
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
Hungaroton HCD 31452
László Lajtha
Symphony No. 4 „Le printemps”, Symphony No. 9, Sinfonietta
(Hungarian State Orchestra, Hungarian Chamber Orchestra, János Ferencsik, Vilmos Tátrai)
Részletek a műből: