Lajtha László

Lajtha László:
I. szimfonietta, Op. 43, 1946

 

A Sinfoniettát (Op. 43) 1946-ban komponálta [Lajtha]. Mindhárom tételében a magyar népdal hangvétele uralkodik, párhuzamosan a „francia impresszionista hangszeres kultúrával”.

 

A Molto allegro első tétel motorikusan lüktető, humoros, játékos, táncos muzsika. Tematikus anyaga felváltva jelenik meg az egyes szólamokban. A megkapóan daloló lassú tétel (Pas trop lent) szabadformájú, magyar népi dallamok feldolgozásából, pontosabban fel-felvillantásaiból áll, jellegzetes természetidéző hatással. A Vivo e grazioso zárótétel gyors, táncos témája a fúga barokk műformájára emlékeztetően, ellenpontozva szólal meg. E derűt sugárzó, „nyüzsgő” zenei anyag ellentétei a nyugalmasabb közjátékok. Érdekes a lezárás: gyorsulás és „torlódás” után elhalkulva fejeződik be a népszerűségre joggal igényt tartó mű.

 

Juhász Előd

 

A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:

 

Hungaroton HCD 31452

László Lajtha

Symphony No. 4 „Le printemps”, Symphony No. 9, Sinfonietta

(Hungarian State Orchestra, Hungarian Chamber Orchestra, János Ferencsik, Vilmos Tátrai)

 

Részletek a műből:

 

I. tétel (Molto allegro)

II. tétel (Pas trop lent)

III. tétel (Vivo e grazioso)

Kapcsolat: lajtha@hagyomanyokhaza.hu Keresett szöveg: