Lajtha László

Lajtha László:
V. szimfónia, Op. 55, 1954

 

Korunk zeneszerzőinek alkotásai között gyakran találkozunk klasszikus műfajmegjelölésekkel. A műfaj, a forma azonban, épp úgy, mint a tartalom, s annak zenei kifejezésmódja, az idők folyamán állandóan változik, alakul. Az új mondanivaló, s nyelvi eszközeinek megváltozása lehetetlenné teszi a régi formák merev átvételét; azokat mindenkor saját belső törvényei szerint alakítja át. Lajtha László (1892-1963) kilenc szimfóniájában ez az átváltozás szinte mindig más és más módon történik. Az ötödik szimfóniában már maga a keret is meghökkentően újszerű. A szimfónia mindössze két tételes. Az első: Très modéré jelzésű lassú; a második: Vite et agité feliratú gyors tétel. Mintha a XVIII. században kialakult magyar verbunkos zene lassú-friss váltakozása szélesednék ki hatalmas műzenei formává. Az első tétel zenéje több forrásból ered. Szenvedélyesen recitáló, feszültséggel teli kezdő témája – amely az egész tétel alapja – a magyar népzene világát idézi. A verbunkos formakészletéből származtatható figurációk, ritmusképletek, némely hangszerelésbeli sajátosság (pl. a hárfa kezelése) igen jellegzetesen árnyalja az előbbi réteget. A zenekar hangszíneiből a zeneszerző igen gyakran nyúl a pasztell tónusokhoz, azok foltszerű felrakásához; ez a technika a francia impresszionista zeneszerzők alkotásaiban igen gyakori. Az előbbiekben említett rétegek azonban csak elemző munkával választhatók szét. A szimfóniában ezek nem eklektikusan összerakva, hanem igen organikusan egymásba ötvözve, egymás színeit gazdagítva szólalnak meg. A tétel ökonomikus, szerves felépítését a tematikus anyag is világosan tükrözi: a kezdő téma szekundlépéseinek variációi alkotják valamennyi itt megjelenő témának, motívumnak a magvát. A szekundlépéses témamagból bontakozik ki a második tétel is. Karaktere természetesen alapvetően megváltozik. Az első tétel hol szenvedélyes, hol lágy lírája scherzo-jellegű muzsikának adja át helyét. A zeneszerző ritmusfantáziája csodálatos gazdagságban bontakozik ki. A metrum gyakori változásán túl az egyes ütemeken belül is a legkülönfélébb, szimmetrikus és aszimmetrikus ritmusképletek szólnak együtt. Az igen differenciált ritmikájú és hangszerelésű tétel siető, hajszolt lüktetése csak néhány helyen csillapodik le. A ritmus-ostinato ilyenkor rövid időre elnémul s imitációs technikával feldolgozott motívumok válnak jelentőssé. Lajtha László Ötödik szimfóniáját 1954-ben írta s Henri Barraud-nak ajánlotta.

 

Sz. Farkas Márta

 

A műismertetés az Országos Filharmónia műsorfüzetében jelent meg, az 1971. április 15-én, a Zeneakadémia nagytermében megtartott hangversenyhez.

Kapcsolat: lajtha@hagyomanyokhaza.hu Keresett szöveg: