Lajtha László:
Egy muzsikus írásaiból – 9 fantázia zongorára Op. 1, 1913
Az Egy muzsikus írásaiból című zongoraciklus Lajtha első, nyomtatásban megjelent kompozíciója, mely 1913-ban a Rózsavölgyi Kiadó jóvoltából látott napvilágot. Alcíme – Kilenc fantázia zongorára – egyértelműen utal a művek szabad formavilágára, tükrözi a bennük megfogalmazott zenei gondolatok szabad, rapszodikus áramlását. A sorozatot Prológus és Epilógus keretezi. A Levélféle magamról szabadon áramló zenei gondolatai időnként széles ívű, kitárulkozó melódiákban érnek csúcspontra, hogy aztán visszahulljanak a gesztusszerű motívumok feltünedezéséből kialakuló bizonytalanságba. Mintha Lajtha önmagáról írna, de egyben önmagának is; mintha saját magának próbálná megfogalmazni, ki is ő valójában. Az Anyaság bölcsődal („Ringató ritmusban, mint valami altató-éneket”), és az altató dallamának hangkészlete mi más is lehetne, mint Lajtha zenei „anyanyelve”, a magyar népzenéből jól ismert pentatónia. Az Elégia (egy tryptichon formájában) első szakaszának szomorúan lehajló nyitómotívuma mintha Debussy zongoraműveinek világát idézné. A harmadik szakasz nagyobb léptékben vonuló basszusa révén szintén Debussyt, a Pour le piano textúráját juttatja eszünkbe. A Farsangi szerenád és a Mámoros nóta groteszkbe hajló jókedvvel élénkíti a ciklus színeit. A költői címet viselő Nyughatatlan sóhajtás a tavaszi éjszakába apró értékeinek girlandjaival festi meg a lírai én izgatott belső reszketését, a zsoltáridézetre reflektáló hetedik darab pedig kisszekundos sóhajokból kibomló, szigorúbb szólamvezetést alkalmazó, szemlélődő zene.
Ozsvárt Viktória
A műismertetés az alábbi CD kísérőfüzetében jelent meg:
CBP 049 Convention Classic, 2019
Lajtha Piano Works
József Balog piano