Gondolatok a művészetről általában
(Az idézeteket válogatta: Solymosi Tari Emőke)
„A nagy mesterek mindig a legnagyobb mesteremberek, a legtökéleteseb technikusok és a legtökéletesebb virtuózok. Ezért tudnak művészek megrendelésre írni, mert tulajdonképpen mindig feladatot oldanak meg, és ebben a szellemben igaz Goethének az a híres mondása, hogy nincsen más igaz műalkotás, csak az, mely bizonyos alkalomra készült. Ebből a szempontból nagyon szellemes, nagyon igaz Jacques Ibert francia zeneszerzőnek a zsenit, illetve munkáját definiáló lapidáris meghatározása: »un pour cent d’inspiration, quatre-vingt-dix-neuf de transpiration«. [Magyarul: egy százalék inspiráció, 99 százalék verejtékezés.] A rossz műalkotás tehát mindig egyszersmind mesterségbeli szempontokból is rossz. Természetesen e pozitív bizonyítékon túl letagadhatatlan azonban az inspiráció szerepe is. Ez különbözteti meg a legjobb mesterembert is a művésztől. Erről mondja egy francia esztétikus: »c’est qui differencie à métier égal, une bonne oeuvre d’une mauvaise«”. [Magyarul: ez az, ami egyenrangú mesterek esetében megkülönböztet egy jó művet a rossztól.]
(Beszélgetés a művészetről. In: Lajtha László írásai II. Közreadja Berlász Melinda. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet – Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2021, 720.)
* * *
„Ma igazságot várnak, holott nem igazság van, hanem igazságok. A művészetnek nem egy célja van, hanem sok. Népszavazással semmit sem lehet eldönteni, legkevésbé azt, hogy ki az igazi művész. És az orvos akkor a legjobb orvos, ha meg tudja gyógyítani a beteget, amikor az nem hisz benne. Általában igen veszélyes a kultúrát a tömeghez kötni. Eddig csak egy kultúra volt, amely a tömegekhez tudott szólni: a kereszténység, de azt már kétlem, hogy a gótikus vagy román székesegyházakat, a kora reneszánsz remek oltárképeit koruk tömegei megértették és élvezték volna. De olyan korban, amelyben nincs egységes stílus, ezt tudatosan, parancsszóval megteremteni nem lehet.”
(Beszélgetés a művészetről. In: Lajtha László írásai II. Közreadja Berlász Melinda. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet – Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2021, 722.)
* * *
„Ami igaz élet és ami szép, az sohasem egyszerű. Egyszerű csak az a végső fokon való megjelenési formája, amely azért egyszerű, mert a benne divergáló erők harmóniában találkoznak. A művészeti ösztön megnyilatkozását, formábaöntését és ezen a végső fokon egyszerű harmóniában való összefoglalását irányítja az ember szépségösztöne.”
(Beszélgetés a művészetről. In: Lajtha László írásai II. Közreadja Berlász Melinda. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet – Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2021, 715.)
* * *
[A romantikáról:] „Túloz. Nincs hétköznapja, csak vasárnapja. Az örökké-t három »k«-val írja. A szenvedélyek többek az emberi szenvedélynél. Mindent felfokoz, hogy emberen túlra nőjön, s pátosza a koturnus, ami megnöveli az emberi alakot. Korunk legnagyobb művészei is, akik az antiromantika programját hangoztatják – menthetetlenül romantikusok maradnak, ha barbár, ősi, ösztönös szenvedélyeket, lobogó víziókat, vad, brutális, nyers erőt fejeznek ki. Hiába mondják, hogy ez expresszionizmus, hiába akarnak menekülni az anyagszerűség hidegebb világába, mindez romantika, mert minden romantika, ami nem az ember világa; minden romantika, ami nem akar megmaradni az emberi mérték áthághatatlan korlátai között; minden romantika, ami több akar lenni annál a kétlábú, tollatlan állatnál, akik vagyunk: örömeinkkel, bánatainkkal, mosolyunkkal, tréfáinkkal, és minden nagyságunkban, hősiességünkben megnyilvánuló kicsinyességeinkkel, minden legszebb szépséglátomásainkban, legmelegebb s legszebb érzelmeinkben megnyilvánuló földhözragadtságunkkal. Még akkor is, ha az Isten arca ragyog rajtunk, akkor is csak tökéletlen emberek maradunk, akik a leglíraibb lírai élményünk után is vidáman fütyörészve tudunk leballagni a Halászbástyáról, vagy a Ruszwurm különszobájából.
Egyszóval a romantika a túlzás, az érzelmek, a gesztusok felnagyítása, az emberi élet felfokozása.”
(A romantikáról. In: Lajtha László írásai II. Közreadja Berlász Melinda. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet – Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2021, 729.)