Gondolatok a hazai zenei élet általános kérdéseiről
(Az idézeteket válogatta: Solymosi Tari Emőke)
„A magyar zenei ügyek közül a legnagyobb kátyúba a magyar kiadás ügye jutott. Mondhatnók, hogy komoly magyar muzsikakiadás úgyszólván nincs. Pedig enélkül igazán nehezen tud még a jelentős jó mű is az ismeretlenség sűrűjébe utat verni magának, hiszen az íróasztal fiókjában, vagy egy-két másolatban meglevő művet nem ismerhet meg idegen. Minthogy a zeneműkiadás semmiképp sem állami feladat, itt a segítség mérve csak olyan lehet, amennyire erre a magyar kultúrának szüksége van. Mert nem lehet magyar zeneszerzőnek a sorsa, hogy addig várjon, míg véletlenül külföldi kiadója akad. Különösen a mai viszonyok között, amikor a külföldre jutásnak ezer s ezerféle akadálya van. A kérdés tökéletes megoldása természetesen oly hatalmas magyar kiadó vállalat létesítése volna, amely nemcsak a zeneszerzők műveit hozná a piacra, hanem ezek magyar előadóinak is egyszersmind impresszáriója lenne. Szemeim előtt a háború előtti nagy orosz cég, a Russischer Musik-Verlag szerepel. A magántőke és az állam együttesen meg tudnák e kérdést oldani.”
(Javaslat a magyar zene bel- és külföldi propagálásáról. In: Lajtha László írásai II. Közreadja Berlász Melinda. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2021, 622.)